Betegségem története

Ez itt én lennék egy hajókiránduláson

Azzal kezdeném, hogy nem vagyok egy nyafogós, és eddig igazán csak gyermekbetegségeim voltak, azok is gyermekkoromban. Az idén azonban volt egy mozdulatlanságra kárhoztató derékbecsípődésem januárban, egy egyhetes, múlni nem akaró magas lázam, na most meg ez, ami négy héttel ezelőtt arcüreggyulladásként indult, éktelen fájdalommal, éjszakai le-föl mászkálással, gyógyszerek tömegeinek szedésével. 

Na ezzel rendesen elindultunk éves nyaralásunkra, ahol szerencsétlen családtagjaim bámulhatták a képemet naphosszat (lásd ábra).  De nem is ez, mert ez nem annyira érdekes, inkább az, hogy mikor hazaértünk, elmentünk az ügyeletre, Dél-pesti kórház, fül orr gége, ahol megállapították, hogy bizony, nekem arcüreggyulladásom van (ekkor már két hete szenvedtem vele). A doktornéni aranyos volt, de úgy beszélt az emberrel, mintha a fenekéből húzná ki, de mindegy, írt fel antibiotikumot meg fájdalomcsillapítót, és mondta, menjek vissze a rendes szakrendelésre három nap múlva. 

Persze visszamentem, ahol közölte velem egy megint csak pattogósan modortalan fül-orr-gégész néni, hogy mit várok három nap kezelés után? (Tényleg mit?) Jöjjek vissza egy hét múlva, ha nem javul. 

Visszamegyek egy hét mulva (negyedik hét), amikor is egy szintén modortalan, fásult idős bácsi elküldött a röntgenre, ahol megnézték a képem, és közölték, jééé, hogy nincs is semmi arcüreggyulladásom. Ez rendben is van, mondom, de mit kezdjek azzal, amikor az agyamat a szememen keresztül érzem kiesni, és valaki baltával hasogatja a halántékomat? Semmi gond, szedjen fájdalomcsillapítót, mondja az orvos, és már nem is figyel rám. Ja, beutalom magát a neuralgiára, kérjen időpontot.  Odaírja, fejfájás, amikor azt érzem, mintha valaki az  orromon keresztül kampóval kotorászna.  Kértem időpontot. 

Október 12-re már kaptam is... Ugye most augusztus van...  

Addig meg mit csináljak? Közben meg éjjel kétszer kell felkelnem cataflamért, meg egyéb fájdalomcsillapítókért, és csak járkálok körbe körbe.  Dolgozni csak kell, csináltam is magamnak egy vackot a munkahelyen, ahol ha nincs tennivaló, elmegyek szenvedni egyet, meg borogatok, úgyhogy elvagyok valahogy.  Szóval magánklinika, neurológia, kaptam időpontot, azt mondja az igazán kedves recepciós kislány, hogy holnap, azaz péntek 1/2 2. Pénteken leteszem a munkát, rohanok, mire közlik velem, hogy nem ma pénteken, hanem tegnap, csütörtökön lett volna az a 1/2 2. Elnézést kérnek, valószínűleg technikai malőr történt. De tudnak adni  időpontot két héttel később.  Köszönöm, akkor keresek másikat. Jelenleg az a helyzet, hogy 5 nap múlva lesz egy időpont egy másik klinikán, addig elvagyok valahogy. 

Cataflam még van,  algopyrin még van. 

Ebből csak azt a tanulságot tudnám levonni, hogy nem kellek az egészségügynek. Meg nem is lehet olyan nagy bajom, ha ráér a problémám október 12-ig. Nincs agydaganatom, agyhártyagyulladásom, mert ha az lenne, biztosan nem ilyen időpontokat adnának. Kizárásos alapon nincs hüvelygombám sem, meg  méhnyakrákom, sőt orvosi segédeszközökre sem szorulok.  Persze erre magamtól jöttem rá, orvos közreműködése nélkül. 

Na meg azt, hogy az egészségügybe nem  csak pénzt kellene pumpálni, hanem egy jó adag jó modort is, és aki azt mondja, hogy azért nincs jómodor, mert nincs pénz, az arra a  gusztustalanságra világít rá, hogy már a jó modor is csak pénzért vehető meg. Márpedig valóban így lehet, ugyanis ugyanezek az orvosok a magánklinikákon a fenekét kinyalják a betegnek, aki egészsége érdekében egyszerűen kifizeti a költségeket, és még  hálás is, hogy valaki segített rajta. 

Biztosan vannak tisztességes, rendes orvosok is, akik hivatásból akár a hajléktalanon is segítenek, ha látják, hogy betegen fekszik az úttesten. Az idei mintákból, amit az egészségügyben láttam, kitűnik, hogy ők vannak kevesebben.