Plinius élete egy valódi kozmikus fontosságú eseménnyel végződik, mely alkalmas arra, hogy az ilyen ténymegfigyelések iránti érdeklődésre kényszerítőleg rávezessen.Rettentő jelenségek közben a 79. évben Krisztus után kitör a Vezúv, melyet nem egészen száz évvel előbb a görög kombináció szunnyadó vulkánnak nyilvánított, és népes kultúrvárosokat temet el az iszapszerűen aláhulló, meglágyult hamu alá.
Plinius a mindent regisztráló jegyzőtáblácskával odasiet, mikor a fekete felhő mintegy píniafa emelkedik fel a vulkán torkából és mint a vulkanikus földi erők e legirtózatosabb nyilvánulásának áldozata fullad meg, melyet az ókor ismer.
Mindenesetre nemes halált halt a tudományért.
Mégis nem ezekből a vörös Vezúv lángokból világít ki a görög-római kultúra alkonypírja. Sokkal komorabb tűzlángban dereng, mert nem csak egy rövid fizikai emberlét halálát jelenti, hanem egy intellektuális csődöt is, egy szellemi telet, amely természetes tele volt a nagy kozmosz kép kialakulásának is. A Krisztus utáni 384. évben fanatikus keresztény szerzetesek, abból a fajtából valók, akik 415-ben a nemes neoplatonista filozófusnőnek, Hypathiának letépték testéről a ruhát és megkövezték, megostromolják Alexandriában a művészi és szellemi drágaságokkal dúsan telerakott Serapis templomot.
Ez alkalommal égett el a nagy alexandriai könyvtár maradványa, melynek könyvtárosai közé tartozott egykor Erastosthenes is.
Ez volt az idők átalakulására tipikus tűzvész, első könyve a világmegismerésnek, mely itt fellobbant, hogy rossz leírásokban és csak töredékekben terjedve szét az országok fölött, csak igen későn váljék termékeny hamujává a megismerés egy új vetésének....
Schöpflin Aladár fordítása Wilhelm Bölsche A természettudomány fejlődésének története c. könyvéből.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése